Már az indulás sem volt macska,gyakorlatilag ázva-fázva indultunk(októberi időjárás,"gálnoémi"pedig óva intett mindenkit a televízióban),én ennek rendje és módja szerint rövidgatya-póló kombót forszíroztam,elvégre trúrokker lennék,és azok ugye sosem fáznak.Pedig alapvetően még a kabát sem lett volna túlzás.Ment is a rapli rendesen,(elsősorban részemről),hogy most akkor így hogy zenélünk majd az utcán,meg hogy a villanygitár bírja-e a "kettőhuszat" szakadó esőben,400 km/h széllel?Arra pedig már a legoptimistább ember sem mert gondolni,hogy akár egyetlen percre is megmártózik a balatonban.Illetve tehettük volna,csak senki sem szeretett volna Han Solo lenni a Birodalom visszavág címűből,hiszen a kockára fagyás esélye igen magas volt.Az útra nagyon ízletes, egy multicég által gyártott pogácsának titulált valamit vásároltam,aminek a mellékhatásai felérnek egy adag csernobili szivárgással,azt hiszem újra megtanultam,hogy ilyet nem csinálunk.A többiek igen rutinosan ki is kerülték ezt a csapdát.V.Ágnes tatai lakos megmentett(már nem először az életben),remek sörkiflit újított,íme egy rutinos utazó:):)
Természetesen zámolyon meg kellett állni,hiszen az autóban tárolt kb 56 liter sör kevésnek bizonyult(kb 4 emberre),így hát kispajtásaim meglepték magukat még néhány hektóval,nehogy kevés legyen alapon.Igaz is,nagyon ferde szemmel néztek volna ránk a balaton partján,ha csak egy víztározónyi sört viszünk:):)Tehát ital kipipálva.
Miután megérkeztünk és elrendeződtünk,szinte azonnal elkezdődött a "mit eszünk ma"című kvízjáték.S.Norbert étrend ötletei viszonylag kevés beszédtémát szolgáltatnak mifelénk,így nem nagyon volt kérdés az ételválasztás.Körül-belül egy kisebb községre való ember számára megfelelő mennyíségű spagetti mellett döntöttünk.Fannika Ramsey orbitálisan finomat készített,jómagam elkövettem azt a kapitális hibát,hogy alapanyag beszerzéskor megkérdeztem tőle:és a por alap hol marad?Azóta magázódunk....:)
Estére,mire a helyszínre értünk,a Jó Isten elfútta a felhőket,és már izzadtunk a pakolásnál,tehát az időnk trópusira fordult:)Csak...10 méterenként zenekarokat felállítani nem nagyon szerencsés dolog.Az ,hogy elég jól hallottuk egymást enyhe kifejezés,gyakorlatilag saját szavunkat sem értettük,ellentétben a "szomszédokkal",akik azt hitték(talán hibásan),hogy ŐK és másik 26 zenekar a műsor címe.Elég bizarr volt,de próbáltuk pozitívan felfogni,ilyet sem csináltunk még alapon.:)Néhány kósza kísérletet tettünk arra,hogy szép szóval megpróbáljuk nekik elmondani,hogy ez NEM az a buli amire ők gondoltak,de láthatóan nagyon tetszett nekik az "igazisztárokmivagyunkmertmivagyunkaleghangosabbak"történet.Na most, aki valaha zenélt szabadtéren,az tudja,hogy egy gumicukker árus két zenekar közé betétele nem oldja a feszültséget,pláne nem növeli a komfortérzetet.Alapvetően nem lett volna baj,ha ezek a jóravaló kispajtások nem hiszik azt,hogy a Puskás arénát kell beszólniuk.Indokolatlanul hangos zajmassza jött felőlük.Így tehát az első nap sok szünettel játszottunk,és sok kávét ittunk közben.Bíztunk benne,hogy másnap már okosabb leosztásban lesz részünk.Így is lett,de ezt majd később...
Pakolás és hazautazás után mindenki elfogyasztotta a megérdemelt italadagját,és mindannyian éreztük,hogy lassan akklimatizálódunk.Ez többek között megnyílvánult a következőkben:tele hamutartó,kb 34 kiürített sörösdoboz,májkrémes kenyér maradványok a laptop mellett:):)Hajnali fél 3 környékén már mindenki úgy érezte,hogy ideje elutazni álomországba,jómagam is ezt tettem,de lefekvés előtt még muszáj volt egy kis Stephen King filmet nézni.Hiába,élni tudni kell:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése